"(...) Összehasonlításképpen: melyik a fontosabb - az, hogy elegendő táplálékhoz jutottam ma, vagy az, hogy a vacsorára szánt csirkét túlsütöttem? Vajon érdemes a lelki békénket elveszíteni, mert elfelejtettük behozni az újságot? Milyen árat vagyunk hajlandóak fizetni, hogy megnyerjünk egy vitát vagy bebizonyítsuk másoknak, hogy igazunk van? (...) Megéri, hogy egész nap nymorultul érezzük magunkat, rögeszmésen ellenségeskedjünk, mert partnerünk reggel morcosan szólt hozzánk? Megér ez csak 5 perc boldogtalanságot is? Számít ez valójában? Magunkra kell vennünk? (...) Végül is mennyire fontos ez? Még ha úgy is döntünk, hogy a helyzet fontos, megkérdezhetjük magunkat, mennyire fontos ez ma? Vajon belemerültünk-e az ismeretlen jövőbe, és olyanokon aggódunk-e, amik sosem fognak megtörténni? A ma az egyetlen, ami rendelkezésünkre áll. Miért is pazarolnánk az idő értékes ajándékát együgyü gondolatokra, amikor megbcsülhetnénk a tényt, hogy mindenünk megvan, amire igazán szükségünk van."
(Részlet az "Így működik az Al-Anon" könyv 100. oldaláról)