"(...) Legtöbbünk számára kihívásaink és félelmeink kezelésének sokkal praktikusabb módja az, ha azokat napról napra tekintjük. Semmit nem tehetünk a jövőért, mert a jövő ma még nem megfogható. Aggódni miatta, megpróbálni manipulálni, elébe menni - ezek a tevékenységek egyszerűen eltávolítanak bennünket az éppen zajló pillanattól. Nem változtathatjuk meg a jövőt, de ha a legtöbbet kohozzuk a mai napból, azzal előkészítjük magunkat arra hogy kezelni tudjunk bármit, ami holnap fog megtörténni. Ingadozhatunk, hogy bízzunk-e szerettünk józanságra tett megújított fogadalmában, de nincs módunkban megjósolni, hogy hosszabb távon mi történik. Csak azt dönthetjük el, hogy ma hogyan reagálunk. (...) És ha azok a fájdalmas problémák mégis valósággá válnak, nem fognak holnap kevésbé fájni, akár zaklattuk magunkat előtte, akár félretettük őket. Az előkészület egyetlen gramm fájdalmat sem tud nekünk megspórolni. Valójában csak kínjainkat hosszabbítja, mivel azt az időt aggódással töltöttük. (...) A napról napra élés másik előnye, hogy az órási, mindent elborító problémák kisebb, elérhető célokká darabolódnak fel. A főnökünkkel vagy a kedvesünkkel való vitáinkat nem oldhatjuk meg örökre, de talán a mai napra megegyezésre juthatunk."
(Részlet az "Így működik az Al-Anon" könyv 102-103. oldalairól)